Bolond én

Ács nagy Éva
Bolond én

Gyerekkort elfeledtem,
de most elővettem.
Semmi nem számít,
nincs külvilág,
csak én és az unokám.
Bohóc lettem érte,
lefekszem a fűbe,
számolom a hangyákat,
gyártom a homok pogácsákat.
Kergettem a lepkéket,
nézem a fecskéket.
Bámulom a felhőt,
fejem felé tesz esernyőt.
Pedig nem esik,
de fejemre teszik.
Vagy épp repülőst játszunk,
s hangosan kiabálunk.
A macskát is fésülőm,
Barbi baba az én hősöm.
Néznek rám sokan furcsán,
miért viselkedek ily bután.
De nekem csak ő számít,
lesem gondolatait.
Nélküle sivár lenne az élet,
vége lenne a gyerekkor ízének.
Vége a boldog nevetésnek,
én már csak neki élek.
Bohócként vele lépek.