Ács nagy Éva
Hallgatásba zárva
Hallgatnak a ki nem mondott szavak,
néha fájnak a kimondottak.
Némaság ködébe vesztek,
szólni senkihez sem mernek.
Bezárkóztak az örök némaság birodalmába,
emberek tömegét hagyták magára.
Csak néha száll fel egy röpke gondolat,
torkokból törne elő egy halk sóhajjal.
Ha szólni mertek volna talán,
bent maradt szavak nem sorakoznának némán.
Torkokon ragadva fájnak,
hallgatnak örök némaságnak.
Zárt a kapu hol vannak,
helyet adnak a ki nem mondott szavaknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése