Reményt te adtad

Ács nagy Éva
Reményt te adtad

Fodrozódik selymesen a patak vize,
hullámzik lágyan, csábítón teteje.
Csónak emelkedve ring rajta,
átúszom én majd alatta.
Tücsök a partján síron hegedül,
szerelem velem fájón vízbe elmerül.
Százszorszép ott kint illatozik,
vágyam a vízben mártózik.
Leskelődik egy vadgalamb,
ott ül kint a bokor alatt.
Nézi búsan merülésem,
látja kínkeserves szenvedésem.
Turbékolva szól felém,
ne merülj! van még remény!
Remény kicsi galambom,
megcsókollak a parton.
Virágot viszek neked,
ha turbékolásod igazat jelent.
Patak partján vadgalamb,
reményt nekem visszaadtad.