Katáért

Ács nagy Éva
Katáért

Rózsa volt 
még alighogy 
bimbózott.
S most
elvették
életét.
Beszennyezték
harmatos
testét.
Aljas
módon
leszakították
virágát,
már nem ontja
illatát.
Már nem
érzi a szép
Tavaszt,
mosolya
szerelmet
nem fakaszt.
A sötétség
mátkája,
elment
az ő
birodalmába.
Pedig
maradt
volna még,
szeretett,
és szerették.
De ezt
tőle
meg sem
kérdezték.
Most érted
kondul a
harang,
gyászba
borult
a rózsa,
fekete a
bimbója.
Nyugodj
békében,
kicsi

KATA!