Rád találtam

Ács nagy Éva
Rád találtam

Állok, ellőttem sebesen elment egy busz,
nézem az órát, már elmúlott kilenc óra húsz.
Látom a hömpölygő forgatagot ,
keresem kétségbeesve az ismerős arcot.
Az ember áradat sodródik felém,
s ott a tömegben felcsillan a remény.

Mintha téged láttalak volna,
de elmúlt a látomás pillanata.
Megcsalt a szemem, káprázott,
a fényben csalóka álmot látott.
A tömeg lassan jött felém,
áradata elsodorta a reményt.

De én álltam, vártam, lecsendesült az utca,
megígérted eljössz, szívem belül ezt tudta.
Egyszer csak a semmiből toppantál élem,
szemed mosolygott , elhoztad az ismert fényt.
Késtél kicsit, de türelmem megérte,
mellettem, velem voltál végre.

Kezedet a kezembe tetted,
szemed kékje csak nekem nevetett.
Szikrázott sötétje az éjnek,
helyet adtunk a felgyülemlett szenvedélynek.
Csillag lámpásunk fénye alatt,
ölelkezett velünk a gondolat.

Tangóra ringatóztunk együtt,
holdfényében szeretkeztünk.
A szürke éji köd eltakarta nászunk,
lepelként borította pázsit ágyunk.
Remegett a föld, remegtem én,
éjszakai szerelem volt,az éj sötét peremén.