Elmúlás

Ács nagy Éva
Elmúlás

Lehull a levél a fáról,
színes avarként
szinte lángol.
Elviszi a szél messzire,
s lassan eltűnik a semmibe.

Elmúlunk mi is,
mint réteknek virága.
Nem áll senki az
elmúlás útjába.
Elvisz a szél messzire,
s lassan eltűnünk a semmibe.

Talán emlékszik ránk majd valaki?
de lehet , hogy senki sem.
Feledés homályában
elveszünk.