A nagy találkozás

Ács nagy Éva
A nagy találkozás

Találkoztunk, lestük a másikat,
meséltünk, beszéltünk sokat,

meghallgattuk könnyezve
a szakadt sorsokat.
Ittuk egymás szavát,
kíváncsian vártuk, mond tovább.
Fogtuk szorosan egymás kezét,
lestük könnyezve egymás szemét.
Mely néha el fátyolosodott ,
benne ott volt az öröm,
s ott a mélyén a gondok.
Az út mit eddig megtettünk, rögös volt,
de szemünk az átérzéstől,homályosodott.
Még nem zártuk le a múltat,
még nem felejtettük el diák magunkat.
Sírtunk, nevettünk, mindent feledtünk,
felfedeztük, egykori énünk.
Még bennünk volt,
az idő, rajt nem fogott.
Mindenki az volt mint egykor,
mindenki újra kamasz volt.
Senki nem szállt el magától,
senki nem volt telítve a nagyzolástól.
Bohóckodtunk, emlékeztünk,
magunkban újra tini valónk éreztük.
Feledhetetlen volt, mint a diák évek,
önfeledt kacagás, soha el nem múló emlékek.
Senki nem változott,
szemünkben ott voltak a régi kamasz álmok.
Szánk be nem állt,
lestük egymás szavát.
Többé nem várunk ily sok évet,
mert sajnos múló az élet.
Míg lehet egymás sorsára figyelhetünk,
boldogan újra együtt leszünk.
Erős vagy, mondták a lányok,
de erős itt mindenki,
mert ebben a világban talpon tudtunk maradni.
Mert mindenki életében ott voltak a rögök,
de ellene mindenki küzdött,
és tudom, érzem, az egész osztály győzött!
Jelest kapott,
iskolánk hangosan nekünk tapsolt.
Nekünk, értünk
imádkozott,
nem fedjük el a nagy találkozót.