2012. július 2., hétfő

Hajam kócos

Ács nagy Éva
Hajam kócos

Imádom ha lágy érintéssel fújja a szél,
szeretem ha zuhatagja a vállamig ér.
Szeretem ha száll mint a szellő s ha bozontos,
néha bizony a fésű sem éri oly kócos.
De ez így vadan, én vagyok,
hajam jó ha utánam lobog.
Színe igaz festett szőke,
mint a sárguló búzamező,
ha süt a nap, aranyfény
ott rejtőzik, a fürtök alatt.
Selymesen omol vállamra,
csábítóan hív egy táncra.
Mit a szélben eljárunk,
hajam zuhatagként omol ránk,
s táncunk közben összeér a vállunk,
hajunkat lóbálva rázunk.
Hajamra büszke vagyok,
hajam én vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése