Csend van körülöttem
Csend rabja lettem,
csend van körülöttem.
Zárt ajtók mögé zártak,
ott vagyok, remete magányban.
Felém nem néz senki,
bilincsem senki le nem veszi.
Csak barátom a pók,
tőle kapok jó szót.
Magamra ő nem hagy,
arcomra néha mosolyt ő csal csak.
Poros ágyamon ül a magány,
mellé ülve, szívem rá talál.
Korhadó székemen gubbaszt egy remete,
ő most mindenkinek mostoha gyermeke.
Szél ha átfúj cellámon,
gondolatban külvilágom látom.
Látom a közönyt arcokon,
látom, a mosoly nem hatol át a falakon.
Elzárták előlem a kiutat,
valaki mindig vissza tuszkoltat.
Ablakom előtt rácsaim benőtte a tövis,
de élek még, levegő nélkül is.
Kegyvesztettje lettem a világnak,
nem kellek neki, és senki másnak.
Rám talál talán egyszer a szeretet,
akkor csend nélkül boldog lehetek.
De most még csend az úr,
csend parancsol, bitangul.
Ki veszi észre magányom,
várom, ki hallja meg segélykiáltásom.
.jpgCSEND.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése