Viasz szerelem

Ács nagy Éva
Viasz szerelem

Két viasztest áll egymástól távol,
kanócuk ég, egymásért lángol.
Állnak,nézik vágyakozva egymást,
várják a szenvedélyes eggyé olvadást.

Testük hirtelen életre kel, megmozdul,
viaszkezük kérőn egymásért nyúl.
Zeneszó hallatszik az éji csendben,
s elindulnak egyszerre mindketten.

Ritmusra égnek egy utolsót együtt,
táncunk hirdeti fogyó szerelmük.
Tangóznak, szerelemben olvadoznak,
s ölelkeznek, lángolva a végső útnak.

De az utolsó röpke mámor az övék,
most egyre tüzesebb, forróbb az ölelés.
S táncolnak, csend lett, a zene elhallgat,
észre sem vették,hogy örökre elfogytak.

Voltak ők, vágyakoztak, egymásért égtek,
de most végleg kialudtak a fények.
Kanócuk maradványa összegabalyodva,
ez volt számukra az elmúlás pillanata.

Jó éjt kedvesem (Milljó gyertya)

Ács nagy Éva
Jó éjt kedvesem(Milljó gyertya)

Sírodnál állok, s rajta ég milljó gyertya láng,
kezemben virág, s nem felejtem el arcod mosolyát.
Előveszem a zsebkendőmet, s szememből letörlőm a könnyet,
fentről tudom lesel, minden mozdulatomra figyelsz.
Elmentél, nem kérdezted mehetsz-e,
nem kérdezted hogy hiányod fájni fog-e!

Hát tud, fáj, nagyon, akkor úgy éreztem, én is belehalok.
De maradtam, a fiadnak szüksége volt rám,
pedig nehéz volt, átsírtam majd minden éjszakát.
Most itt vagyok, lelkem belül még háborog,
szívemben örökké fájjon gyászolok.
Miért történt mindez, hogyan,örök titok,
elmondhatod, titkot tartani tudod jól tudok.
Számodra tragikusan ért véget az élet,
itt hagytál engem s minden földi szépet.
Ezt akartad, örök homály fedi,
de én s a család folyton ezt kérdezi.
Állok, égetem a gyertyát,
küldöm lángjával szívem panaszát.
Feledni sosem fogok,
gyászolok, mert mást tenni nem tudok.
Szólok hozzád, beszélek,tudom, nem érted,
válaszod én se,csak vagyok veled a csendbe.
Most már alig pislákol a láng,
egy útólsó imát még küldök hozzád,
megyek, mert megy tovább az élet,
s nekem talán még rejt sok szépet.
De velem te is ott vagy, ott minden pillanatban,
mert lehet, hogy más a jövőm, de te vagy a múltam.

Hajnali szerelem

Ács nagy Éva
Hajnali szerelem

Szívem hevesen dobogott, mikor rád találtam,
azon a hajnalon, csak néztelek s mosolyogtam.

Ő megérezte,tudta jól előre, ez szerelem,
s vágyakozása nem csapta be, igaza lett.

A mindent tudó szív, szeret mert szeretni akart,
bízott benned, pedig megélt már sok zivatart.
Megbűvölte szemednek tengerkéksége,
elvarázsolta tiszta szíved melegsége.

S szó nekem legszebben szólt ajkadról,
szeretlek, mondtad akkor, alighogy pirkadott.
Kezed szorosan körbefonta testemet,
s eggyé váltam ott a hajnali ködben veled.

Miértjeim..

Ács Nagy Éva

Miértjeim..

Miért zuhanok folyton le a mélyre,

pedig lassan már ,feljebb jutni kéne.

Miért látom rózsaszínködét a világnak,

miért csak sötét fellegét az égi tájnak?

Nem festhettem át egyként a világot,

pedig elkezdeném, de olyat ki látott!

Az embernek vannak jó és rossz napjai,

s így változnak át mindig a hangulatai.

Egyszer derűs felettem a kéklő ég,

másnap meg minden koromsötét.

Így vagy úgy, vagyok, éldegélek,

lassan magammal megbékélek.

Harcolok , küzdök türelemmel,

csak elmém bírja a napokat ésszel.

Egyszer lent vagyok, egyszer meg fent,

életem megélt percei kárhozatba ment.

Küzdelem lét a mindennapokkal,

a könnytől megáradt patakokkal.

Melynek vize nem apad el soha,

a sorsom néha nagyon mostoha.

Süt pedig a nap szebben másra,

rózsaszín fátyollal díszített világra.

De egyszer olyan ecsetet veszek,

hogy mindent bátran átfesthetek!

2022.04 27 Somogyzsitfa.

Átölelném

Ács nagy Éva
Átölelném

Szeretném átölelni az égig érő fákat,
a bíborszínű folyót,mely tengerbe vágtat.
Szeretném átölelni az egész világot,
mélyen magamban érezni a boldogságot.

Szeretném átölelni, szirmait virágnak,
mely nektárt ad ,méhek szorgos hadának.
Szeretném átölelni minden ember lelkét,
átadni mindenkinek ,szívem szeretetét.

Égjen a láng

Ács nagy Éva
Égjen a láng

Drága bátyám,rád emlékezem,
gyújtom a gyertyám, érted égjen.
Küldöm feléd az imám,

s nem múlott el a szeretet, s a hálám..
Elfogadtál olyannak, milyen vagyok,
tudtad, megváltozni úgysem fogok!
Segítettél, mint mindenkinek,
most érted égnek a mécsesek.
Fáj a szívünk, vérzik,
de mit tőled tanultunk,
most mi adjuk tovább.
Hát érted égjen fényesen a láng!

Mindig

Ács nagy Éva
Mindig

Szeretek, bántanak,
hiszek, csalódok.
Mindig!
Mert csalódni az tud ki szeret,
s az bánt kit szeretnek.
Ki közönyös sosem szenved.

Várva várt nyár, szerelem

Ács nagy Éva
Várva várt nyár, szerelem

Megérkezett a várva várt nyár,
Perzselt , égetett a napsugár.
Sétáltunk a nyárban szerelmesen ,
andalogtunk ott, kéz a kézben.

A virágba borult fák alatt,
rám néztél,s átölelted vállamat.
Arcomhoz ért, simogatott kezed,
mintha szellő érintett volna meg.

Mellettünk virág illatozott,
kacéran nyílt,teljesen elvarázsolt.
Szenvedélyesen hozzád simultam,
s a nyári fényben neked ragyogtam.

Tánc a tűz körül

Ács nagy Éva
Tánc a tűz körül



Csendesen ültem a tűz körül
és láng perzselt,melegített belül.
Néztem némán a szikráját,
hallgatag csodáltam fényes lángját.

Pattogott, ropogott a lángokban,
valamit álmodtam és vágytam.
Nem is értettem akkor hirtelen,
hogy mi ez, mi történik velem?.

Lábam mozdult, táncolni akartam,
a ringató ritmusnak adni magam.
Örökké őrizni azt a tűzet,
hirdetni égő szerelmünket.

Életre kelt bennem a tánc,
befonta testem a tűzlánc.
Testemben izzott , mint parázs,
nem volt ez más, csodás varázs!

Bárányok a farkasok között

Ács nagy Éva
Bárányok a farkasok között

Fent a farkas, lent a bárány,
A farkas él, a bárány hátán.
De egyszer talán lesz fordítva,
a farkas akkor menekül ordítva
A bárány lesz  végre az úr,
a farkas pedig földet túr.
Barátok ők sosem lesznek,
mindenen összevesznek.

Tét az élet

Ács nagy Éva
Tét az élet


Sötét folyosó,hideg és sivár,
hol fázik,remeg aki itt vár.
Ez itt bírósági épület,
ide hozzák a vétkeseket.
Ülök, szívdobbanásom szinte hallom,
ő akiért remegek, bent van vallatón.
Osonok csendben az ajtóhoz,
fülem szorosan rátapasztom,
nem szólok, némán vagyok,
csak a légy zümmögését hallom.
Nem értem a párbeszédet,
Istenem vajon mi lesz az ítélet!
Várom, ezen múlik sorsunk,
jobb lesz , vagy teljesen összeomlunk.
Csend ,nem hallok semmit,
ez a némaság engem megőrjít!
Tudom, nem bűnös ,
nincs más bűne, csak annyi,
egymásba tudtunk szeretni.
Felvállaltuk azt ami nincs,
de egymásnak mi vagyunk a kincs.
Még csend, aztán nyílik az ajtó,
az ítélet nem oly borzasztó.
Fizetni kéne , de nincs miből,
fizetni nem lehet a semmiből!
Mi csak egymásra nézünk ,
elmúlik a remegésünk.
Boldogan, felszabadultan nevetünk,
tessék, még mindig - egymásért - élünk!

Ínség a tanyán

Poros út végén áll egy fehérre meszelt ház,
mellette fa, előtte a kertben nyílik a virág.
Bent kopottak szürkésen a falak,
macska dorombol a meleg spór alatt.

Az asztal felett, a polcon petróleumlámpa ég,
villany nincs, már rég kikötötték.
Meg van terítve, kockás abroszon tányér,
mellette kés és kanál, az ember ételért kiált.

Krumpli nincs az asztalon, rég megették,
látni jól, már itt a szegénység!
Van hetes száraz kenyér és hagyma,
asszonykám, tényleg ez a vacsora?

Csend van, csak a kályha duruzsol,
érezni jelét, itt a nincs az úr!
A tűz előtt a kosárban rőzse,
az ember az erdőn gyűjtötte.

Hiába, muszáj, kell a meleg,
megfagyni mégsem lehet!
A szobában foltos dunyha, de tiszta,
rálátni pont az ajtóból az ágyra.

Az asszony imára kulcsolja kezét,
édes Istenem, mi jön még!
Keserves nagyon ez az élet,
holnap vajon hogy főzök ebédet!

Lábához kérőn a macska sündörög,
tejet kérne, de sajnos üres a köcsög.
Kint, az ólban az egy szem malacka visít,
lehet, holnap már másért sír ott kint!

Éhesen az orrával lökdösi vályúját,
keresi kétségbeesetten  az esti moslékját.
Ma még csak tiszta vizet kapott,
sajnos a gabona is tegnap elfogyott.

Pénzt nem láttak , nincs a háznál,
hitelük már lejárt a boltosnál.
Asszony szeme könnytől homályos,
kiutat a fátyolos ködben, nem lát most.

De ma még a petróleumlámpa ég,
holnapra már a lángja nem elég.
Holnap elfogy az utolsó karéj kenyér,
úrrá lesz rajtuk s a tanyán az ínség.

Jövőjük kilátástalan, kétséges,
de valahogy lesz, az ember mindenre képes.
Most még mindig porzik az út,
a nap melegen süt még,
talán mégis egyszer jobb sors lesz az, ami jut...

Ha kisüt a nap

Ács nagy Éva
Ha kisüt a nap



Mondd azt, hogy holnap is kisüt a nap,
a virág békésen nyílik a kert alatt.
Mondd azt, hogy holnap elvonul mi sötét,
s ébredésünk feloszlatja az éjszaka ködét.
Mondd azt,mindig ölelsz ha jő a reggel,
szorosan fogod kezem, el nem engeded .
Mondd azt, hogy a szerelmünk nem múlik el,
ha lehunyom szemem, akkor is velem leszel.
Mondd azt, hogy van értelme bízni,
a reményt soha nem feladni.
Tudom, ha a felhők mögül kisüt a nap,
kételkedésem a holnapban választ kap,
mert a volt, a van és a mindig lesz,
amíg benne hinni mersz!

Tükröt én de tartanék

Ács nagy Éva
Tükröt én de tartanék

Szívesen tükröt tartanék a világ éle,
bátran ha tudd, nézzen belé.
Lássa meg néha milyen,
a szenvedést, saját szemében.
Mert fájnak a világ dolgai,
szenvednek nagyon lakói.
Nézzen magával szembe,
nézzen szemlesütve!
Lássa meg, hogy folyik népének könnye,
mennyi az emberek közönye.
Menjen be otthonokba,
hol nincs kenyér a gyomrokba.
Éheznek lakói, fáznak,
reményt vesztve kiáltanak.
Változtasson magán a világ,
vegye végre észre népének baját!
A tükörben ne lásson torz képet,
keresse a valóságban a szépet!

Ínség a Tanyán

Ács nagy Éva
Ínség a Tanyán

Poros út végén áll egy kis ház,
mellette fa, előtte a kertben virág.
Bent kopottak a falak,
macska dorombol a spór alatt.
Az asztal felett a polcon, petróleumlámpa ég,
villany nincs, már kikötötték.
Megvan terítve, kockás abroszon tányér,
mellette kés és kanál, az ember ételért kiált.
Krumpli nincs az asztalon ,rég megették,
tényleg már itt a szegénység!
Van száraz kenyér, és hagyma,
asszonykám , ez a vacsora?
Csend van, csak a kályha duruzsol,
érezni, itt a nincs az úr!
A tűz előtt a kosárban rőzse,
az ember az erdőn gyűjtötte.
Hiába, kell a meleg,
megfagyni mégsem lehet!
A szobában foltos dunyha, de tiszta,
rálátni az ajtóból az ágyra.
Az asszony Imára kulcsolja kezét,
édes Istenem, mi jön még!
Keserves ez az élet,
holnap, hogy főzök ebédet!
Lábához kérőn, a macska sündörög,
tejet kérne, de sajnos üres a köcsög.
Kint az ólban az egy szem malacka visít ,
lehet holnap már másért sír kint.!
Éhesen lökdösi vályúját,
keresi az esti moslékját.
Ma csak vizet kapott,
sajnos a gabona is elfogyott.
Pénz az nincs a háznál,
hitelük már nincs a boltosnál.
Asszony szeme könnytől homályos,
kiutat a fátyolos ködben nem lát most.
De ma még a petróleumlámpa ég,
holnapra már a lángja nem elég.
Holnap elfogy az utolsó karéj kenyér,
úrrá lesz rajtuk s a Tanyán az ínség.
Jövőjük kilátástalan, kétséges,
de valahogy lesz, az ember mindenre képes.
Most még porzik az út,
a nap süt még,
talán mégis egyszer jobb sors lesz az, ami jut.!

Kiszolgált katona(Apámnak)

Ács nagy Éva
Kiszolgált katona
(Apámnak)


Öreg katona ül az 

asztalnál a széken,

az élete történetén 

dolgozik éppen.

Kiszolgálta az idejét,

laktanyában töltötte

a fél életét.

Kalandozott az Alpokban,

volt víztoronyban,

állva evett, sátorban aludt,

őrtoronyban állt,

védte a hazát!

Arra ment hová vezényelték,

parancsba adták, vitték.

Nem kérdezték menni akarsz, 

ment, mert számára ez volt a parancs.

Ott volt az árvizeken,

gátat épített, embereket mentett,

érte mit kapott?

Nem mást csak obsitot!

Most útilaput kötöttek talpára,

ennyi volt, a hazát szolgálta.

Pedig maradt volna még,

de rá már nincs szükség.

Élete értelme a hadsereg,

ott kint most mivé lesz?

Ezért írja történetét,

visszatér a szép emlék.

Felveszi egyenruhát,

dalolja a sereg nótát.

A fegyveréről álmodik,

közben szeme lecsukódik.

Míg szíve dobbant, 

élte volt a hadsereg, 

amit mindig nagyon szeretett.

S ha itt az óra,

mikor menni kell,

katonaként megy,

emelt fővel,

a halál! most neki tiszteleg!

Szabadságunk az élet

SZABADSÁGUNK AZ ÉLET
Carmen
Írta: Ács nagy Éva


Lobog a zászló szélben,
Szól a szó ajkakon,
Ünneplünk kéz a kézben,
Végre most szabadon.
Kivívtuk sok vér árán,
Hullatunk pár könnyet,
Tanultunk mások kárán,
Szabadságunk, élet.

Ünnepelj most már szabad,
Rabság, többé soha,
Ne hajtsad oda magad,
Sors volt már mostoha.
Harsogjon dal a szélben,
Szálljon Magyar honon,
Ünnepeljünk a fényben,
Láng, égj a sírokon.

Ne gyászolj

Ács nagy Éva
Ne gyászolj

Ne gyászolj kedvesem,
ha meghalok.
Gyújts inkább gyertyát,
ha nem vagyok.
Hiába veszel fel gyászruhát,
ha belül szíved nem kiált.
Állj ott színesben kedvesem,
ne a ruháddal gyászolj engem.
Öltözz pirosba, fehérbe,
gyászolj belül szívedben.
Ne hullass mások előtt könnyet,
ne lássák benned a megtörtet.
Elég ha szíved vérzik,
azt nem látják, nem érzik.
De én tudom,elemészt a fájdalom,
most benned belül minden üres,nagyon.
Csak csendben még értem dobog,
csak lassan utánam lobog.
Az én szívem fentről vigyáz rád,
s örök szerelemmel, fent vár.
Ezért ne gyászolj kedvesem,
veled leszek mindig,
csak veled!

Magamba fogadtalak

Ács nagy Éva
Magamba fogadtalak

Fújt, süvített a szél,
susogott mellettem a nádas.
Vágyódott a csók,
ajkadról a szó is suttogva szólt.
Levendula illat áradt belőled,
szinte perzselt ölelésed.
Fújt a szél,
levendula illatod bennem áradt szét.
Átvettem varázsát,
s a szélben magamba fogadtalak!

Mesélj

Ács nagy Éva
Mesélj

kérlek, úgy mint rég.
anya, derüljön ki felettem az ég.
fogd a kezem, simogasd fejem,
mond, aludj kincsem.
adj egy jó éjt puszit,
takaróm igazítsd meg,
anya, hadd legyek még kicsit gyerek!
veled szeretném tölteni minden percemet,
bejárni újra a játszótereket.
a vízpartján sétálni,
szeretnék veled sirályt látni.
anya, állítsd meg kérlek az időt,
kergesd el a sötét felhőt.
add nekem a tegnap örömét,
töröld le bánatom könnyét.
csak kicsit még,
csak oly legyen mint rég!

Érzem bennem a dalt

Ács nagy Éva
Érzem a dalt

a lelkem mélyén dal van,
tudom, hogy bennem ritmusra lelt a dallam.
melegíti néha fájó bús szívemet,
simogatva átölel, becézget.
érzem én a belőle áradó ritmusos lüktetést,,
s mindig kihoz belőlem, egy jóízű nevetést.
a ritmus mely általa bennem életre kel,
szép új reményt ébreszt lelkemben fel.
átadom most nektek -e dallamot,
érezzétek meg ti is,halljátok .
illata, édes, fűszeres,
s - e dallal életünk szebb lesz és színes.

Ács Nagy Éva
Érzem bennem a dalt...

Tudom, hogy a lelkem mélyén dal van,
hogy bennem ritmusra lelt a dallam.
melegíti, néha vigasztalja fájó szívemet,
simogatva átölel, mint anyám úgy becézget.

Érzem én a belőle áradó ritmusos lüktetést,
s mindig kihoz belőlem, egy jóízű nevetést.
a ritmus mely általa bennem új életre kel,
szép, tiszta reményt ébreszt lelkemben fel.

Átadom most nektek -e lüktető dallamot,
érezzétek meg ti is az erejét, jól halljátok .
illata fantázia, ízkavalkád,, édes, fűszeres,
e dallal életünk, jövőnk szebb lesz és színes.

2022, 03 31 Somogyzsitfa.

Haiku:ÁLOM KERÜLGET

ÁLOM KERÜLGET
Haiku
Írta:Ács nagy Éva

Szemem csukódik
kerülgeti az álom
megadom magam

Bennük ott rejtőzöm

Ács nagy Éva
Bennük ott rejtőzöm

Előttem papír, kezemben toll,
nézek merengve,s leírom gondolatom.
Jól vagy rosszul, igazán nem tudom,
de pillanatnyi érzéseim beleadom.
Csak egy ember, ki tollat ragad,
kiben gyülemlik a gondolat,
vagyok én, s telik a hófehér papír,
annyi minden van bennem,
mit agyam megjegyezni nem bír.
Rímelek legalábbis próbálok,
ha nem megy, valamit kitalálok.
Sosem gondoltam, hogy írni fogok,
nem tudtam, hogy özönlenek a gondolatok.
De vannak,
s helyet adnak szép szavaknak,
melyekben én is kicsit ott vagyok,
hófehér papíromon tisztán láthatod.
Bennük ott rejtőzöm én,
egy egyszerű emberi lény.

Halottak napjára:A szeretet lángja éltet

Ács nagy Éva
Halottak napjára:
A szeretet lángja éltet

Már vártok tudom,
koszorúm kezemben hozom.
gyertyám is értetek ég,
meggyújtottam a szeretet mécsesét.
Most a temető szép díszes,
nem sivár,
pompázik rajtatok a kegyelet virág.
Emlékezzünk, a sírnál némán állva,
s nem alszik ki sosem szeretetünk lángja.
Látom, mikor velünk voltatok,
mikor hozzám szóltatok,
most is hallom, csak csendben,
a szó ott van bennem.
Velem mindennap ott vagytok,
ha valami nem megy , hozzátok szólok.
Emlékezek a nevetésre,
a boldogságtól csillogó szemekre.
De most csak sírok,
értetek könnyet hullatok.
Állok megtörve,
s emlékeimben kutatok,
mert jönnek szebbnél szebb pillanatok.
S azok is hoznak mindig egy rég elfeledett mosolyt,
mosolyt igen, mely valahol eddig is ott volt.
Számomra ti örökké éltek,
mert nem hal meg az emlék és a lélek.
A szeretet lángja éltet.

Ács Nagy Éva
A szeretet lángja éltet

Már vártok rám érzem, tudom,
koszorúm kezemben hozom.
gyertyám is értetek ma csak ég,
meggyújtottam a szeretet mécsesét.
Most a temető szép díszes,nem sivár,
pompázik rajtatok a kegyelet virág.

Emlékezzünk, a sírnál némán állva,
nem alszik ki sosem szeretetünk lángja.
Látom magam előtt, mikor velünk voltatok,
mikor hozzám oly szépen szóltatok,
most is hallom, csak már csendben,
a kimondott szó ott van bennem.

Velem minden percemben ott vagytok,
ha valami nem megy , hozzátok szólok.
Emlékezek a csilingelő nevetésekre,
a boldogságtól csillogó szemekre.
De most csak árvaként állok, sírok,
értetek tengernyi könnyet hullatok.

Állok megtörve, emlékeimben kutatok,
mert jönnek szebbnél szebb pillanatok.
S hoznak mindig egy rég elfeledett mosolyt,
mosolyt igen, mely valahol eddig is ott volt.
Számomra ti nem haltatok meg,örökké éltek,
mert nem hal meg az emlék és a lélek.

A szeretet lángja éltet.

2022 10. 31 Somogyzsitfa.

Este

Ács nagy Éva
Este

van már megint,
az éjszava csábítón hív.
csalogat, simogatja lelkem,
s békémet az éjben megleltem.
körül ölel,édesen melegít,
közelsége felderít.
belevesztem sötétjébe,
s pihenni térek csendjébe.

Szóljon most neked

Ács nagy Éva
Szóljon most neked

Már nem szól az ének,
a fekete lakkcipő nélküle lépked.
Nem táncol oly vidáman,
most már nyugodni fog sírjában.
Torkából nem tör elő a rock,
csak a lemezét hallgathatod.
Gyászold, gyújts egy gyertyát érte,
mert örök ő, örök a zenéje.
Nekünk itt hagyta emlékbe,
imádkozunk most,
legyen meg békéje.
Nem feledünk,
mert te sokat adtál nekünk.
Szóljon most érted az ének,
László, Isten veled.

Emlékszel

Ács nagy Éva
Emlékszel
(Kárpáti Magdolnának)

Boldogot kívánok neked,
legyen nagyon sok ily ünneped.
Emlékszel tini éveinkre,
most volt, s bennünk nincs még vége.
Emlékszel,együtt csavarogtunk,
és azóta is barátok vagyunk.
Csak messze vitt tőlem az élet,
messze, de összekötnek az emlékek.
Emlékszel a nyára,
boldogan fürödtünk s merültünk az éjszakába.
Emlékszel,az utolsó napunkra,
esőben sétáltunk, zokogva.
Búcsúztunk mi két jó barát,
de újra sok év után megtaláltuk egymást!
Emlékszel,fogtuk szorosan a másik kezét,
hittük minden csodaszép.
Te velem, én veled vagyok,
mert mi ketten , nem változunk.
Ragyoghat neked másképp a nap,
vagy sötétebb lesz feletted az ég,
szólj, és én megyek hozzád tüstént.
Szállok mint a gondolat,
s ott veled leszek akár egy perc alatt.
Öregszünk? nem érzem,
nekünk ugyanúgy ragyog a csillag az égen.
Számolni kell az éveket?
nem, mert nem zártuk le tini énünket.
Hajunk ha őszbe megy is át,
bennünk őrizzük a két vidám lányt.
Örülök, hogy ismerhettelek,
köszönöm, hogy a barátod lehetek.
De azt is köszönöm, hogy te vagy nekem,
drága barátnőm, sosem feledem!
Most azért kívánok boldog születésnapot,
ez minden mit én ily messziről neked adhatok!

Kérlek uram

Ács nagy Éva
Kérlek uram

taníts ,taníts meg szeretni,
a rosszat feledni s nem gyűlölni..
Felállni a sötét ingoványból,
búcsúzni a fájdalomtól.
A fény felé emelni fejemet,
feléd nyújtani reszkető kezemet..

Taníts meg nem elesni,
az árral szembe evezni..
Szeretni újra a nevetést,
hallani a madarak énekét.
Kérlek,
a szívemről vedd le a köveket,
rántsd ki a rossz gyökeret.,
Fesd át bennem a véremet,
tanítsd meg nekem a meleget.
Jöjjön el veled a remény,
kihűlt a testem, így hideg vagyok,
s jeges és kemény!

Bábu vagy

Ács nagy Éva
Bábu vagy

Mozgásod mások irányítják,
karodat zsinóron rángatják.
Olyan vagy mint egy marionett báb,
amerre visznek, arra lép a láb.
De mi van ha egyszer a zsinór elszakad,
s végre te leszel önmagad?
Karodat te emeled,
oly magasra, amilyenre képzeled.
Mozgásod nem lesz korlátozva,
nyújtózkodhatsz feljebb, jó magasra.
Szád szólhat, nem lesz néma,
beszélhetsz, léphetsz, nem vagy béna.
Szabad vagy, zsinórod végén most legyen más,
ember vagy végre, nem marionett báb!.

Mond mit kezdjek

Ács nagy Éva
Mond mit kezdjek

Átölelt, éreztem,
simogatott a régi szerelem.
Milyen volt,
már elfeledtem,
de most a hajnali fényben
újra őt éreztem.

Becézte kezével forrón testemet,
könnyes szemmel nézte szememet.
Nézése, érintése felzaklatott,
szívem a helyéről majd kiugrott!
Istenem, már nem tudtam ez milyen,
mily vágyakozva ölel a volt kedvesem!
Mikor nem látod, csak bensődben érzed,
több kellene még, esdve kéred!
De pirkadott,
a hajnali kakasszóra
rájöttél , álom volt.
Tapogatom a levegőt, de hiába,
nagy űrt hagyott hiánya.
Más nincs itt csak a halotti lepel,
mond mit kezdjek álom szerelemmel!

Nézd

Nézd

a levél egy utolsót rezzen,
s végleg lehullt a többi közé.
elvegyült, meg sem ismered,
hiába simogatja az avartengert kezed.
Nézd
könnyem hogy folyik végig arcomon,
csak úgy pereg,
alkotva egy patakot,
mikor a tegnapot siratom.
Nézd
a nap hiába süt még,
már nincs ereje,
a nyárnak kis időre vége.
Nézd
a szememet még rád emelem,
a karommal még tested ölelem,
szívem még érted dobban,
nem múlott el benne a szerelem.
Változhatnak az évszakok,
haladhat előre az idő,
de én veled vagyok.
Nézd, csak

neked ragyogok!

VAGYOK BELŐLÜK EGY DARAB

Ács nagy Éva
Vagyok belőlük egy darab

Ha becsukom a szemem akkor is látom,
a dombokat, hegyeket,
szépségüktől szívem megremeg.
Illata a fenyveseknek,
nyugalmat ád a fájó lelkemnek.
Ha bánatosan az erdőt járom,
nem érzékelem a magányom.
Hegyek közelébe érve,
felmásznék mindegyik tetejére.
Csábít , hív mint valami szírén,
s nekem a belőlük áradó dal,
mindennél többet ér.
Hegyek, dombok, a lányotok vagyok,
nélkületek a szívem lesz halott!
Ide tartozom közétek,
vagyok belőletek egy darab,
s ha halok, testem akkor is veletek marad.
Fent a hegyek ormán pihenni térek,
s egy leszek veletek csábító szírének!