Ács nagy Éva
Viasz szerelem
Két viasztest áll egymástól távol,
kanócuk ég, egymásért lángol.
Állnak,nézik vágyakozva egymást,
várják a szenvedélyes eggyé olvadást.
Testük hirtelen életre kel, megmozdul,
viaszkezük kérőn egymásért nyúl.
Zeneszó hallatszik az éji csendben,
s elindulnak egyszerre mindketten.
Ritmusra égnek egy utolsót együtt,
táncunk hirdeti fogyó szerelmük.
Tangóznak, szerelemben olvadoznak,
s ölelkeznek, lángolva a végső útnak.
De az utolsó röpke mámor az övék,
most egyre tüzesebb, forróbb az ölelés.
S táncolnak, csend lett, a zene elhallgat,
észre sem vették,hogy örökre elfogytak.
Voltak ők, vágyakoztak, egymásért égtek,
de most végleg kialudtak a fények.
Kanócuk maradványa összegabalyodva,
ez volt számukra az elmúlás pillanata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése