Tét az élet

Ács nagy Éva
Tét az élet


Sötét folyosó,hideg és sivár,
hol fázik,remeg aki itt vár.
Ez itt bírósági épület,
ide hozzák a vétkeseket.
Ülök, szívdobbanásom szinte hallom,
ő akiért remegek, bent van vallatón.
Osonok csendben az ajtóhoz,
fülem szorosan rátapasztom,
nem szólok, némán vagyok,
csak a légy zümmögését hallom.
Nem értem a párbeszédet,
Istenem vajon mi lesz az ítélet!
Várom, ezen múlik sorsunk,
jobb lesz , vagy teljesen összeomlunk.
Csend ,nem hallok semmit,
ez a némaság engem megőrjít!
Tudom, nem bűnös ,
nincs más bűne, csak annyi,
egymásba tudtunk szeretni.
Felvállaltuk azt ami nincs,
de egymásnak mi vagyunk a kincs.
Még csend, aztán nyílik az ajtó,
az ítélet nem oly borzasztó.
Fizetni kéne , de nincs miből,
fizetni nem lehet a semmiből!
Mi csak egymásra nézünk ,
elmúlik a remegésünk.
Boldogan, felszabadultan nevetünk,
tessék, még mindig - egymásért - élünk!