Zenélt nekem a szél

Ács nagy Éva
Zenélt nekem a szél

fülembe süvített , ne félj,
játszom neked szép zenét,
láthatod kedvesed szemét.
simogatta a fuvallat testemet,
vele a volt szerelem ismét ölelt.
érintésére éreztem a múltat,
láttam a kék szemét,
mely megint ragyoghat.
a szélben hallottam a hangját,
nekem énekelte kedvenc dalát.
reszkettem, remegtem, álmodtam,
a szélben újra ott voltam.
ott a rég feledett múltban!
s a szél csak zenélt tovább,
feltépte a múlt csodás pillanatát!