Ács nagy Éva
Vagyok belőlük egy darab
Ha becsukom a szemem akkor is látom,
a dombokat, hegyeket,
szépségüktől szívem megremeg.
Illata a fenyveseknek,
nyugalmat ád a fájó lelkemnek.
Ha bánatosan az erdőt járom,
nem érzékelem a magányom.
Hegyek közelébe érve,
felmásznék mindegyik tetejére.
Csábít , hív mint valami szírén,
s nekem a belőlük áradó dal,
mindennél többet ér.
Hegyek, dombok, a lányotok vagyok,
nélkületek a szívem lesz halott!
Ide tartozom közétek,
vagyok belőletek egy darab,
s ha halok, testem akkor is veletek marad.
Fent a hegyek ormán pihenni térek,
s egy leszek veletek csábító szírének!
.jpgHEGYEK.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése