Emlék csak

Ács nagy Éva

Emlék csak

Egy megsárgult fénykép,

egy elfeledett mosoly,

emlék csak,

mely a szívemig hatol.

Egy ócska szakadt kabát,

egy rongyos kalap,

emlékként őrzöm 

mosolyodat.

Egy félre taposott cipő,

egy foltos nadrág,

emlék csak,

mely elfeledve a szekrény

mélyén állt.

Egy hangos önfeledt nevetés,

egy szívből jövő kacagás

emlék csak

mely a részemmé vált.

Éreztem az illatod,

míg szíved nekem dobogott,

ma már emlék a szeretet,

de én őrzöm itt neked.

Nekem ennyi maradt,

számon őrzöm csókodat,

emlékként őrzöm szívem rejtekén,

emlék csak

míg élek én.