Nézd

Nézd

a levél egy utolsót rezzen,
s végleg lehullt a többi közé.
elvegyült, meg sem ismered,
hiába simogatja az avartengert kezed.
Nézd
könnyem hogy folyik végig arcomon,
csak úgy pereg,
alkotva egy patakot,
mikor a tegnapot siratom.
Nézd
a nap hiába süt még,
már nincs ereje,
a nyárnak kis időre vége.
Nézd
a szememet még rád emelem,
a karommal még tested ölelem,
szívem még érted dobban,
nem múlott el benne a szerelem.
Változhatnak az évszakok,
haladhat előre az idő,
de én veled vagyok.
Nézd, csak

neked ragyogok!