Mond mit kezdjek

Ács nagy Éva
Mond mit kezdjek

Átölelt, éreztem,
simogatott a régi szerelem.
Milyen volt,
már elfeledtem,
de most a hajnali fényben
újra őt éreztem.

Becézte kezével forrón testemet,
könnyes szemmel nézte szememet.
Nézése, érintése felzaklatott,
szívem a helyéről majd kiugrott!
Istenem, már nem tudtam ez milyen,
mily vágyakozva ölel a volt kedvesem!
Mikor nem látod, csak bensődben érzed,
több kellene még, esdve kéred!
De pirkadott,
a hajnali kakasszóra
rájöttél , álom volt.
Tapogatom a levegőt, de hiába,
nagy űrt hagyott hiánya.
Más nincs itt csak a halotti lepel,
mond mit kezdjek álom szerelemmel!