Visszatérek

Ács nagy Éva
Visszatérek

Domboldal lesz a temetőm,
fejfa nélküli fedőm.
Virágok közt pihennek,
ők adnak nekem nyughelyet.
Hallgatni ott fogom a madarak énekét,
hallgatni az éledező természet zenéjét.

Ibolyák illatával teli lesz csendem,
nyugalmat ott lel háborgó lelkem.
Otthon itt vagyok, itt a domboldalban,
ahol egykor de sokat jártam!
Ibolyacsokorral kezemben,
szaladtam fel a legtetejére.
S most visszatérek,
ide hol békét leltem egykor,
a természet csendjét,
itt elnyerem lelkem üdvösségét.
Nyíljatok nekem virágok,
fák értem hajladozzatok,
megtért pihenni hozzátok
kóbor lányotok!