Kiszolgált katona(Apámnak)

Ács nagy Éva
Kiszolgált katona
(Apámnak)


Öreg katona ül az 

asztalnál a széken,

az élete történetén 

dolgozik éppen.

Kiszolgálta az idejét,

laktanyában töltötte

a fél életét.

Kalandozott az Alpokban,

volt víztoronyban,

állva evett, sátorban aludt,

őrtoronyban állt,

védte a hazát!

Arra ment hová vezényelték,

parancsba adták, vitték.

Nem kérdezték menni akarsz, 

ment, mert számára ez volt a parancs.

Ott volt az árvizeken,

gátat épített, embereket mentett,

érte mit kapott?

Nem mást csak obsitot!

Most útilaput kötöttek talpára,

ennyi volt, a hazát szolgálta.

Pedig maradt volna még,

de rá már nincs szükség.

Élete értelme a hadsereg,

ott kint most mivé lesz?

Ezért írja történetét,

visszatér a szép emlék.

Felveszi egyenruhát,

dalolja a sereg nótát.

A fegyveréről álmodik,

közben szeme lecsukódik.

Míg szíve dobbant, 

élte volt a hadsereg, 

amit mindig nagyon szeretett.

S ha itt az óra,

mikor menni kell,

katonaként megy,

emelt fővel,

a halál! most neki tiszteleg!