Jó éjt kedvesem (Milljó gyertya)

Ács nagy Éva
Jó éjt kedvesem(Milljó gyertya)

Sírodnál állok, s rajta ég milljó gyertya láng,
kezemben virág, s nem felejtem el arcod mosolyát.
Előveszem a zsebkendőmet, s szememből letörlőm a könnyet,
fentről tudom lesel, minden mozdulatomra figyelsz.
Elmentél, nem kérdezted mehetsz-e,
nem kérdezted hogy hiányod fájni fog-e!

Hát tud, fáj, nagyon, akkor úgy éreztem, én is belehalok.
De maradtam, a fiadnak szüksége volt rám,
pedig nehéz volt, átsírtam majd minden éjszakát.
Most itt vagyok, lelkem belül még háborog,
szívemben örökké fájjon gyászolok.
Miért történt mindez, hogyan,örök titok,
elmondhatod, titkot tartani tudod jól tudok.
Számodra tragikusan ért véget az élet,
itt hagytál engem s minden földi szépet.
Ezt akartad, örök homály fedi,
de én s a család folyton ezt kérdezi.
Állok, égetem a gyertyát,
küldöm lángjával szívem panaszát.
Feledni sosem fogok,
gyászolok, mert mást tenni nem tudok.
Szólok hozzád, beszélek,tudom, nem érted,
válaszod én se,csak vagyok veled a csendbe.
Most már alig pislákol a láng,
egy útólsó imát még küldök hozzád,
megyek, mert megy tovább az élet,
s nekem talán még rejt sok szépet.
De velem te is ott vagy, ott minden pillanatban,
mert lehet, hogy más a jövőm, de te vagy a múltam.