Ács nagy Éva
Virágos mező
Fekszem a fűben,
harmatos zöldben,
nézem a kék eget,
felhőt kémlelek.
Látom aranyló sugarát
a napnak,
s a felhők mögött
madarak szállnak.
Mellettem illatos vadvirág,
a harmatos fű illata,
annyi szépet ád.
Mezei nyugalom járja
át a testem,
ezt a városban hiába kerestem.
Vadvirágból csokrot kötök,
s a fűben szaladva mezítláb,
lepkéket üldözök.
Szállok velük virágról -virágra,
s beleveszek a mezei nyárba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése