Ülök

Ács nagy Éva
Ülök

a parton,
hallgatom a tenger moraját,
most épp a csendem szeli át.
Némán nézek magam elé,
szívem vérzik, néha fájdalom mar belé.
Lágyan hullámzik a felszínen a víz,
gondolatom most jó távolra visz.
Ott vagyok a múlt sziklájánál,
elidőztem a boldogság kapujánál.
A felhőt egy sirály repüli át,
rikoltozása megszakítja csendem magányát.
Parton ülve megszakad magányom,
a tenger háborgását várom.
Csak ülök tovább,
riadtan hallgatom tengerem moraját.