Ez szerelem

Ács nagy Éva
Ez szerelem

Dobog a szív,
ütemre ver, mintha dob volna.
Lágyan dobol ott bent, szívem dobosa.
Te dobolsz nekem, dobszó mi zajlik,
szerelemre hív .
Ver szaporán,
mintha nem egy , hanem két szív dobolna benn,
ütemre látványodtól ver sebesen.
Ver s dobog ,
a szerelem hangján.

Szonett 65.

NÉLKÜLED NEM LÉTEZEM
Szonett 65.
Írta:Ács nagy Éva

Árnyékod leszek neked, ha te kéred
Követlek bárhová, mert szeretlek
Utánad ha kell, én mindig megyek
Árnyék mi vagyok, kísér holtig téged

Szellő leszek neked, ha te kéred
Selymes simogatással érintelek
Lágy fuvallattal neked énekelek
Szellő mi vagyok, kedves lesz veled

Árnyék, szellő, neked mind én vagyok
Benned örökre mindenhol maradok
Végig kísérlek, egy egész életen

Elhagyni én nem akarlak sosem
Nélküled csak bús árnyként létezem
Veled társként osztozom a szerelmen

Senki vagyok

Ács nagy Éva
Senki vagyok

csak egy porszem,
a szél ha fúj,
elillan a létem,
eltűnök,
voltam s most,
nem létezem.
beleveszek
a homoktengerbe
eggyé válva
végtelenjébe,
de az élet
felett győztem,
legyőztem saját
magam,
most minden
porszem
rajtam.
lesem saját
magam.
cselekedeteimet,
s bírálom őket.
senki vagyok,
kicsiny porszem,
apró szem
a tengerben.
senki az
életben.

Lámpásvers

CSODA VAGY
Lámpásvers
Írta:Ács nagy Éva

A 
csoda 
a létben
te önmagad
vagy


NE VÁRJ
Lámpásvers
Írta:Ács nagy Éva

Ne
várj a
csodára
teremtsd magad
meg


EGY AZ UTUNK
Mondo
Írta: Ács nagy Éva

Mondd egy az utunk
az élet ösvényünk egy
meddig visz vajon együtt

Sors majd válaszol
eldönti ő helyettünk

meddig vezet egyfelé

Várom

Ács nagy Éva
Várom

A vonat elindult az állomásról,
integetsz, még látom.
De csak látom,
tested melegét már nem érzem.
Belül üres lett minden,
fájón, ott vérzem.
Kell a meleg kezed,
nélküled hidegek a reggelek.
Kell a selymes érintésed,
kell a forró ölelésed.
Kellenek a csókok,
kellenek szenvedélyes éjszakák.
Jól jönne most egy biztató szó,
jól jönne ha mondanád,
jövök még jó!
Várok, de a vonat megy tovább.
Állok nézek utánad,
várom mikor jössz vissza
hozzám!

Olvadás

Ács nagy Éva
Olvadás

Beköszönt a
Tavasz,
árva hópihe
száll kezemre,
olvadozik test
melegbe.
Hagyom,
hűsíteni nem
tudom.
Árván ,
elveszetten
néz rám,
aztán az
első meleg
napsugárban
végleg
olvadni
hagyom.

Bezártam

Ács nagy Éva
Bezártam

Bezártam újra szívem kapuját,
boldogság csak hittem rám talált.
Csalóka álom volt, délibáb,
illúzió,hogy öröké tart a boldogság.
Magamba rejtem újra magam,
semmi nem fáj, nem bánom sorsomat.
Nincs sértés, fájdalom,
csak én magam, én bajom.
Nem nyitom ki többet ajtóm,
erősen magamra zárom.
Kopogtass csak, hagyom,
magamra zárt ajtóm nem nyitom.

Elvesztem

Ács nagy Éva
Elvesztem

Elvesztem ebben a korban,
valahol lemaradtam, 
tán egy bokorban.
Néha nem értem ezt a világot,
de olykor nagyot kiáltok.
Kétségbeesve keresem helyem,
e korban talán magamra lelek.
Bokromból nagyot ugrok, s kiáltom,
végre ez az én világom!

Nem akarok mást 2.

Ács Nagy Éva

Nem akarok mást II.

Bíborvörösre festi a hajnal az eget,

madár vagyok, már korán repkedek.

De folyton megzavarnak zord fellegek,

fekete, viharos gonosz felhőt kergetek.

Lelkemet fájdalmas kínok gyötrik,

szívemet mélységes sebek tépik.

De én nem akarok megváltozni,

én nem fogok másmilyen lenni!

Csak szabadon szeretnék élni,

levegőben lebegve, boldogan szállni.

Élni akarom a saját, egyszeri életem,

s ne mondja meg senki, hogy jó nekem!

Ne zárjanak sötét korok dohos börtönbe,

enyém, enyém az élet de csak kölcsönbe.

Szállni szabadon az égen, mint a madár,

ki mindig mindenből megfelelő kiutat talál.

Nem adom fel, nem adom senkinek életem,

enyém, felhők mögött szabadon élhetem!

Nem akarok mást

Ács nagy Éva
Nem akarok mást

Én nem akarok megváltozni,
nem akarok másmilyen lenni.
Élni akarom az életem,
s ne mondják meg, hogy tegyem!
Ne zárjanak börtönbe,
enyém az életem, igaz kölcsönbe.
Szabadon akarok szállni,
mint a madár,
kire mindig újvilág vár.
Nem adom senkinek életem,
enyém, ha szabadon élhetem!

Szonett 64.

MESSZIRŐL JÖTT BOLDOGSÁG
Szonett 64.
Írta:Ács nagy Éva

Messziről jött ember, azt mond mit akar
Hogy hiheted el szavát, mondták sokan
De én bíztam benne, ő nem olyan
Szív nem kételkedett, nem volt benn zavar

Ismeretlenül hittem, hittem szavát
Vakon követtem érzéseimet
Vakon találtam meg a szerelmet
Vágytam ölelését, akartam csókját

Tudtam az idő engem igazol majd
Nem veszítek, nem kísértem a bajt
Csak türelmesnek kell lenni kicsit még

S pár év után , még most is azt mondom
Szeretem, s megoldódott minden gondom
Messziről jött? de én rá vártam rég

Bűnös szerelem

Ács nagy Éva
Bűnös szerelem

Lángol éget a szerelem,
kérlek ess bűnbe velem.
Perzsel nagyon a vágy,
kívánom a bűn illatát.
Megérne nekem sok-sok
éjszakát,
érezd velem milyen
heves a vágy.
Beteg vagyok, a te beteged,
szeress , égj s perzselj
szerelemmel.
Ölelj még, csókod tűzére vágyom,
ölelj, ne légy rossz álom.
Ébredjünk együtt a fényre,
s a bűn mit vétünk 

hidd el megérte.

Út a semmi felé

Ács nagy Éva
Út a semmi felé

Nézek magam elé,
kezemben cigaretta,
félig már elégett.
Csak nézek,
nézem a semmit,
szívom a cigit.
Füstje felfelé száll ,
elveszik a légben.
Látom a füst mögött
a semmit,
semmiben csak
most füst létezik.
Kezemben hamvad
a cigaretta vég,
sorsom is lassan végig ég.
Hamvad, mint a cigaretta,
és csak a semmi
marad utánam.
Nézek tovább magam elé,
kezemben a cigi már nem ég.
Csak az én lángom
pislákol még,
haladok lassan a semmi felé.

Szeretni jöttem

Ács nagy Éva
Szeretni jöttem

Szeretni jöttem a földre,
szeretni, s vágytam az örömre.
Szívembe rejtem a világot,
lelkembe a boldogságot.
Lelkemben őrzöm a nevetést,
feledem a szenvedést.
Száműztem testemből a gonoszt,
kiűztem onnét a rosszt.
Felálltam az élet sötétjéből,
kieveztem sűrűjéből.
Számomra nincs halott,
én én vagyok.
Szeretni jöttem e földre,
szeretve megyek előre.
Jöttem szeretni,
jöttem gyűlöletet feledni,
s így akarok mindent hátrahagyni.

Csended lettem

Ács nagy Éva
Csended lettem

Hallgatok,
nélküled csend van szívemben,
vérem sem lüktet,
nem úszom verejtékben.
Hallgatok.
elcsitultak a viharok,
szíved magamra hagyott,
most csendben magam vagyok.
Hallgatok.
csak csendben vágyakozok,
vágyom újra a tegnapra veled,
vágyom újra szerelem tengert.
Hallgatok,
most még,
de csend hullámai véget érnek,
akkor nem leszek csendben,
szeretlek újra szerelemben.
Már csended lettem.

Fújj csak szél

Ács nagy Éva
Fújj csak szél

Fújj ,fújj csak szél,
söpörd fel az utat,
tisztítsd meg a sorsokat.
Fújj, fújj csak szél,
járd át a lelkeket,
mosd tisztára a vétkeket.
Fújj, fújj csak szél,
minden bűnön átmenjél,
az ítélkező te legyél.

Csak egy perc

Ács nagy Éva
Csak egy perc

Csak egy percet kérek,
csak még egy percet követelek.
Az a perc még nekem jár,
az a perc még rám vár.
Elmondom azalatt a perc alatt,
elhagynod soha nem szabad.
Az alatt minden megtörténhet,
azalatt minden rendbe jöhet.
Azalatt a perc alatt újra átélheted,
milyen volt velem az életed.
Azalatt átgondolhatod,
milyen lesz nélkülem a holnapod.
Kérlek gondold át egy perc alatt,
hogy elhagysz, vagy velem maradsz?
Gondold át, mit veszíthetünk,
ha egymás nélkül kellene élnünk.
Nem hallanám nevetésed,
nem érezném ölelésed.
De mindezt te sem érzed,
én csak még egy percet kérek.

Szerelembe estem

Ács nagy Éva
Szerelembe estem

Nem tudom mi ez a remegés,
fázom, átjár a reszketés.
Nem látom, nem érzem,
mégis száz sebből vérzem.
Fáj a szívem, szúr nagyon,
mi ez a fájdalom?
Nincs eszem, nem fog az agyam,
csak sírva érzem jól magam.
S ha vele vagyok,
szívem végre nem nyugtalan,
nevetek boldogan.
S akkor végre megértem,
a szerelem tüzében égek.

Mindig nyár

Ács nagy Éva
Mindig nyár

Magával ragad a nyár,
a sárguló búzamező,
a lombos , virágos táj,
hűsítő vize a pataknak,
piros színe a réten pipacsnak.

Magával ragad a nyár,
a fénylő napsugár,
az erdőn daloló kismadár
virul zöldell a határ.

Magával ragad a nyár,
a méhecske virágra száll,
a halak boldogan lubickolnak,
s illata van a friss szénának.

Magával ragad a nyár,
csodás élmény mi rám vár,
csónakázni a tavon,
csókot kapni parkban a padon.
Fürödni a Balaton vízében,
elveszni nyár éjszaka
szerelem tengerben.

Mindig szerelem, mindig nyár.

Lennék ecset

Ács nagy Éva
Lennék ecset

Lennék tű ,mely összevarrná
a szakadt sorsokat,
lennék ragasztó,mely összeragasztaná,
a széttört életutat.
Lennék remény, hogy reményt adjak
a remény vesztetteknek,
a szerelmet adnám kinek elveszett.
Kifehéríteném a feketére festett lelkeket,
lennék ecset, hogy színesedjetek.
Szivárvány színben pompáznék az égen,
fekete lélek a fehérrel,
nem lenne egy légtérben.
Lennék boldogság, hogy örömet szerezzek,
lennék öröm, hogy örvendezettek.
Dal lennék ajkakon,
igaz szó lennék fehér papíron.

Kidobott kutya

Ács nagy Éva
Kidobott kutya

Ül a bokor alatt, nem ugat,
éberen lesi az országutat.
Ha jön egy autó rohan,
gazdáját várja boldogan.
Nem tudja, nem érti,
miért nem jön érte
kiről hitte, hogy szereti.
Leül, vár tovább,
közben álmodja otthonát.
Hol felnőtt ,hol etették,
tán gyerekek is szerették.
Mert ő szerette őket,
együtt
boldogan kergetőztek.
De most lapátra tették!
Előtte víz és kenyér,
mit nem adna egy csontért!
De még várja az ismerős embert,
várja, s nem tudja ő a kegyetlen.
Mert az volt, kidobták,
eldöntötték sorsát.
Ül, néz a semmibe,
úgy rohan a vesztébe.
Szemeiben keserűség,
s nem tudja mi van, s miért.
Pedig hűséges volt,
gazdája benne nem csalódott.
De most ő igen,
kit vár nem jön el.
Vár, s majd lecsukja szemét,
egyszer még felnéz,
s az utolsó útra lép.

Meccs

Ács nagy Éva
Meccs

Hát én írok kicsit még,
ma este kedvesem rám se néz.
Meccs köti le figyelmét!
Se nem lát, se nem hall,
hiába fordulok felé szép szóval.
Észre sem vesz,
míg gól nem lesz!
Kedvesem most mi van,
les, vagy szeretsz?
Hát én most ujjongok,
vele együtt szurkolok,
hátha én is gólt kapok!

Eszperente szerelem

Ács nagy Éva
Eszperente szerelem

Szerelemmel szeretlek kedvesem,
kezemmel keresem te kezed.
Szemem neked nevet,
testem felmelenget.
Gyere velem kedvesem,
gyere,
ess szerelembe velem.
Velem szerelem tengerbe vessz,
Ne szenvedj , engem szeress.
Szemem szemedbe tengert keres.
Gyere kedvesem,
Szeress.

Szonett 63.

SZEBB JÖVŐ
Szonett 63.
Írta:Ács nagy Éva

Túléltem az élet sötét oldalát
Mindig volt mellettem pár jó barát
Bajban nem kerestem új cimborát
Zengem boldogan a szabadság dalát

Börtönöm még most is néha a múltam
Valahol tán benne én is voltam
A kalitkám kapuját most már becsuktam
A rossz oldalt mi volt, magamba zártam

Tovább világos ösvényre visz utam
Büszkén megyek rajt, nincs sötét múltam
Emelt fejjel jövőm bátran követem

Töviseket végképp eltöröltem
Eddig mindig csak sírva őrlődtem
Most már nem hagyom, jövőm lesz nekem

Pofon

Ács nagy Éva
Pofon 

Csattant arcomon,
kaptam, vissza sosem adtam.
Nyomát arcomon belül őrzöm,
ott bent, lelkemben lassan őrlöm.
Fájt! nem tudja senki mennyire,
csak én éreztem a lelkemen.
Sosem feledem mit kaptam,
bánom, hogy néha vissza nem adtam.
Piros nyomát bőrömön máig érzem,
szívemben fájón, több sebből vérzem.
Kellett, kell, nem tudhatom,
egyszer kik bántottak nekik is fáj nagyon.
Mert néha visszacsattan,
s én majd nevetek, most nem én kaptam!
Mert nyomtalanul nem múlik el,
kívül nem látszik, de belül ott a jel.

Szonett 62.

MÉG EGY ESÉLY
Szonett 62.
Írta: Ács nagy Éva

Még egy esélyt kaptam az élettől
Egy utolsó esélyt a szerelemtől
Szemem már vörös volt a könnyektől
Azt hittem, búcsúzom a szenvedélytől

De remények jöttek, szálltak felém
Rám újra a szerelem fény ragyogott
Láttam szemedben izzani csillagot
Rám találtál, magányos élet delén

Hajamban ott van egy kusza ősz szál
Lelkemben belül újra áll a bál
Megtaláltalak, magamnak akarlak

Magamnak akarlak létem végéig
Neked lenni az utolsó sóhajig
Reszkető karomban fogva tartalak

Lámpásvers:MÚLT ÉS JÖVŐ

MÚLT ÉS JÖVŐ
Lámpásvers
Írta:Ács nagy Éva

Már 
deres
a fejem
élet fele
múlt

Múlt
velem
mindig van
élet része
már

Már
nekem
süt a nap
szerelem várt
rám

Rám
féltőn
te figyelsz
őrzöd léptem
most

Múlt
jelen
jövőm van
veled nekem
már

Végre itt a nyár

Ács nagy Éva
Végre itt a nyár

Élvezem én a strandot,
még a papagáj is a napernyőn landolt.
Felettem sirályok szállnak,
velem a sós vízbe vágynak.
Élvezem én a napot,
arcomra a mosoly most nem fagyott.
Kacagva futok a homokba,
s mártózom a hűs habokba.
Kalapom is feltettem a fejemre,
napernyőm alatt hűsselek a melegbe.
Mellettem pálmafa,
ott van anyu alatta.
Vízben mártózom,
papagájommal úszom.
Gyűjtöm a tengeri kagylót,
anyutól érte puszit is kapok.
Végre itt a nyár,
ovinak búcsút intek már.
Tenger partján felelek,
ovim ma elfeledlek.
Búcsút intettem a város zajának,
itt most csodásabb élmények várnak.
Búvár leszek, tenger mélyére merülök,
persze ha anyu engedi, mert nélküle eltűnők.
Én vagyok itt a hős kalóz , szeretnek a hableányok.
mert értük én mindig kiállok.
Ékszerem számtalan,
tenger mélyén kincsem van.
Adok neked is belőle,
ha eljössz velem ide jövőre.
De most itt a nyár,
Szeptember most rám hiába vár.
Nyaralok, Tenger partján izzadok.
Gyertek velem hős kalózok!

Haikuk

AZ IDŐ
Haiku
Írta :Ács nagy Éva

Vágtat az idő
és rohan, meg sosem áll
vele én megyek

EPER
Haiku
Írta:Ács nagy Éva

Ma epret szedtem
édeset és pirosat
öröm volt enni

FELHŐK
Haiku
Írta:Ács nagy Éva

Felhők csodásak
szeretnék rajtuk ülni
utazni velük

PÓK
Haiku
Írta:Ács nagy Éva

Pók a sarokban
hálót sző alaposan
a munkája szép

Hol vannak az ítélkezők

Ács nagy Éva
Hol vannak az ítélkezők

Valamikor hóhér által porba hulltak fejek,
valamikor bitófán lógtak emberek.
Valamikor mások ítélkeztek ártatlanok felett.
De hol voltak az igaz emberek?
Valamikor nem kérdezték bűnös vagy ártatlan,
valamikor kezeden s lábadon kaloda zárja csattant.
Valamikor valakikre ráfogták, hogy boszorkány,
valamikor tűzhalálban égtek a máglyán.
Valamikor voltak a nagymenők,
valamikor a por nép csak porba nőtt.
De hol voltak az igaz emberek?
S most hol vannak ők,
hol a könnyen ítélkezők?

Valami elveszett

Ács nagy Éva
Valami elveszett

Meg kell tanulni nélkülük élni,
meg kell tanulni tovább lépni.
Valami elveszett,
minden más lett!
Már nem simogat a kéz,
már a szó nem becéz.
Valami elveszett,
minden más lett!
Már nem várnak haza,
már nem mondod anya, apa.
Valami elveszett ,
minden más lett!
Igen, magadra hagytak,
vége a gyerekkorodnak.
Most nőttél fel igazán,
az élet a tied,
nincs ki osztozzon gondján veled.
Valami elveszett,
minden más lett!

Tévedés volt

Ács nagy Éva
Tévedés volt

Velem voltál , fogtad a kezem,
azt hittem minden rendben.
Együtt osztoztunk örömünkben,
együtt sírtunk bánatunkban.
Nem számított száz vihar,
ketten voltunk,minket nem zavart.
Együtt akartunk megöregedni,
együtt akartunk egy helyen pihenni.
Tévedés volt.
Játszott velünk az élet,
elszálltak a szép remények.
A táblán a mattot kaptam.
vesztes én maradtam.
Ő győzött, elrabolt tőlem,
itt maradtam, nélküled
az életben.
Örök vesztes,
ez az én terhem,
Az élet játékszere lettem.

Tehetetlenség

Ács nagy Éva
Tehetetlenség

Állok talapzatomon,
mint egy kőszobor.
Állok és nem mozdulok,
tehetetlen vagyok.
Fél karom nyújtom a világ felé,
a másik sajnos nem ép.
Torzóvá tettek az idők,
voltak karomba tépők.
Állok, csodálnak,
torzóként hős vagyok a világnak.
Megtépáztak a századok,
de még állok,
kőszobor vagyok.
Szólni nem tudok,
szívem sem dobog,
torzó létem mi lobog.
Csoda vagyok.
Mozdulatom nincs, néma,
csak a szellő érint néha.
Ruhát nem váltok, minek,
szobornak nem kell köpönyeg!
Enni nem eszem, éhezem,
az elhízást nem kell féljem.
Bámulj világ,
csodáljatok emberek,
szoborként még mindig élek.

Pillanat volt

Ács nagy Éva
Pillanat volt

Csak egy pillanat volt,
kezed véletlenszerűen hozzám ért.
Hirtelen elfogott a remegés,
átfutott rajtam a szenvedély.
Többre vágytam hirtelen,
egy perzselő ölelésre.
De elmúlott a pillanat,
hiába öntött el a vágy
az ölelésed melegsége után.
Rám néztél,
szemeddel simogattál,
mint ébredéskor a hajnali napsugár.
Mosolyogtál.
Én vágyakozva néztelek.
Vártam valamire.
De csak vártam,
pillanat volt,
elillant a reggel zajára,
eltűnt a mindennapok forgatagában.
Pillanat volt,
s mentünk tovább.

Ha lett volna

Ács nagy Éva
Ha lett volna

Ha lett volna nagyapám,
kaszálni is, mentem volna vele tán.
Néztem volna, hogy vágja rendbe a füvet,
s utána, hogy rak az ebédhez tüzet.

Ha lett volna nagyapám,
szénát forgatni is mentem volna tán.
Néztem volna, hogy forgatja a szénát,
s utána együtt ettünk volna vacsorát.

Ha lett volna nagyapám,
szénát boglyába is hordtam volna tán.
Néztem volna, hogy rak petrencét,
s együtt gyújtottuk volna be a kemencét.

Ha lett volna nagyapám,
szénaboglyára vele másztam volna tán.
Néztem volna dolgos két kezét,
s kértem volna, pihenjen végre még.

De nem volt nagyapám,
nem volt szénaboglyám.
De képzeletben mindig látom,
s benne van minden álmom.

Egyszer úgyis meglátom,
nagyapám a másvilágon.
S akkor a szemébe nézve kérdem én,
nagyapa hol van a petrencénk?
Hol vagy ,hol voltál te,s hol vagyok én?

S végre egymásra találunk ott a semmi közepén.


Kép:Ari Fabbro:Kazal.