Szonett 57.

MÚLTBAN VELE VOLTAM
Szonett 57.
Javítás.
Írta:Ács nagy Éva

Most a nagyi járt a gondolatomban
Elmerültem ismerős illatába
Bújtam szorosan ölelő karjába
Kicsit elidőztem vele a múltban

Ott voltam vele, fogtam a kezét
Simogattam kedvesen ősz fejét
Haját nem a szél, én borzoltam szét
Istenem! Láttam ragyogó kék szemét

Szinte éreztem a kalács illatát
Láttam szorgosan forgatni a szénát
Mentem a múltba, mentem még vele

Etettük az ólban hápogó kacsát
Láttam arcán a boldogság mosolyát
Múlt volt, de átjárt testemen a szele