Ács nagy Éva
Pillanat
Valami lágy szellőként
besurrant az ablakon,
a pók pont hálót szőtt a falon.
Átjárta testem,
át a szobát,
a pók észre se vette,
szőtt tovább.
Nem tudtam mi ez ,
de megzavart,
nyugalom mi ott volt,
elillant.
El mint a képzelet,
volt, nincs, nem létezett.
Pillanat tova lépett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése