Ha lett volna

Ács nagy Éva
Ha lett volna

Ha lett volna nagyapám,
kaszálni is, mentem volna vele tán.
Néztem volna, hogy vágja rendbe a füvet,
s utána, hogy rak az ebédhez tüzet.

Ha lett volna nagyapám,
szénát forgatni is mentem volna tán.
Néztem volna, hogy forgatja a szénát,
s utána együtt ettünk volna vacsorát.

Ha lett volna nagyapám,
szénát boglyába is hordtam volna tán.
Néztem volna, hogy rak petrencét,
s együtt gyújtottuk volna be a kemencét.

Ha lett volna nagyapám,
szénaboglyára vele másztam volna tán.
Néztem volna dolgos két kezét,
s kértem volna, pihenjen végre még.

De nem volt nagyapám,
nem volt szénaboglyám.
De képzeletben mindig látom,
s benne van minden álmom.

Egyszer úgyis meglátom,
nagyapám a másvilágon.
S akkor a szemébe nézve kérdem én,
nagyapa hol van a petrencénk?
Hol vagy ,hol voltál te,s hol vagyok én?

S végre egymásra találunk ott a semmi közepén.


Kép:Ari Fabbro:Kazal.