Elvesztem

Ács nagy Éva
Elvesztem

Elvesztem ebben a korban,
valahol lemaradtam, 
tán egy bokorban.
Néha nem értem ezt a világot,
de olykor nagyot kiáltok.
Kétségbeesve keresem helyem,
e korban talán magamra lelek.
Bokromból nagyot ugrok, s kiáltom,
végre ez az én világom!