A mozsár

Ács nagy Éva
A mozsár

A nagyi mozsara volt,
eddig feledve a padláson porosodott.
Eszembe jutott, érte mentem,
s egy sarokban ráleltem.
Lehoztam, fényeztem , lakkoztam,
szobám asztalára raktam.
Elhozta nekem a régi illatot,
fahéj, bors, paprika, ez mind itt volt.
Az illat átjárta a szobám,
s egyszer csak ott volt nagyikám.
Szellem lakik a mozsárba tudom,
nagyi volt, s most kezét újra fogom.
Ó ha tudtam volna! rég felmentem volna érte,
de nekem így is megérte.
Nagyi a mozsárral hazajött,
szívembe vele béke költözött.
Szobám dísze lett a mozsár,
nagyi boldogan mosolyog rám.
Egy mozsár csak, és újra itt van,
tudom többé itt nem hagy.
A mozsár a nagyi volt nekem,
és én még mindig mindenben őt keresem.