Álmodtam újra

Ács nagy Éva
Álmodtam újra

Álmodtam felhőket,
boldogan néztem őket.
Gondolatban velük utaztam 
az égen,
felhőkről láttam lenti énem.
Nem láttam boldogan nevetni,
de láttam könnyeket ejteni.
Szeretem volna boldognak látni,
s nem csak róla álmodozni.

Álmodtam a napot,
sugara magasba kapott.
Együtt átmelegítettük a földet,
láttam melegedni sok emberi szívet.
Előjöttek odújukból a melegre,
senkin nem volt álarc,
nem voltak elrejtve.
Igaz embereket láttam,
ez volt mire vágytam.

Álmodtam az életet,
láttam nem apadó reményeket.
Láttam kérni a hívőket,
szeretni a szeretőket.
Boldog embereket láttam az életben,
s nem elveszeteket a sötétségben.
Mindenki egyforma volt,
nem sírt, nem jajgatott.

Álmodtam a halált,
nekem nem volt más csak barát.
Időt hagyott nekem még a földön,
mely nem volt cseppet sem börtön.
Álmodtam, most itt vagyok,
a barát cserben nem hagyott.
S én most tovább ébren álmodok.