Kidobott kutya

Ács nagy Éva
Kidobott kutya

Ül a bokor alatt, nem ugat,
éberen lesi az országutat.
Ha jön egy autó rohan,
gazdáját várja boldogan.
Nem tudja, nem érti,
miért nem jön érte
kiről hitte, hogy szereti.
Leül, vár tovább,
közben álmodja otthonát.
Hol felnőtt ,hol etették,
tán gyerekek is szerették.
Mert ő szerette őket,
együtt
boldogan kergetőztek.
De most lapátra tették!
Előtte víz és kenyér,
mit nem adna egy csontért!
De még várja az ismerős embert,
várja, s nem tudja ő a kegyetlen.
Mert az volt, kidobták,
eldöntötték sorsát.
Ül, néz a semmibe,
úgy rohan a vesztébe.
Szemeiben keserűség,
s nem tudja mi van, s miért.
Pedig hűséges volt,
gazdája benne nem csalódott.
De most ő igen,
kit vár nem jön el.
Vár, s majd lecsukja szemét,
egyszer még felnéz,
s az utolsó útra lép.