Már ismertelek

Ács nagy Éva
Már ismertelek

Tavaszi széllel érkezett a szerelem,
egy poros váróterem peronján
felcsillant szemem.
Álltál ott s vártál,
remegve az izgalomtól izzadtál.
Vajon milyen lesz az első találkozás,
csodás valóság, vagy egy röpke fellángolás.
Vártál rám, kezedben útitáska,
vártál egy biztatásra.
Tavaszi széllel érkeztem feléd,
nem csak a te szíved, az enyém is lázban ég.
Feléd mentem, zavart voltam,
arcodra gyorsan puszit adtam.
Feszült volt a hangulat,
nem igazán ismertük a másikat.
Jó illatod volt, oly férfias tavaszi illat,
felém szemed ismerősen csillant.
Találkoztak bennük az álmok,
egymásra találtak a magányok.
Mintha rég ismertelek volna,
oly ismerős volt minden benned.
A mozdulat, az illat,
ezt kerestem nap mint nap.
Nem volt kérdés veled maradok,
nekem a tavaszi szellő elhozott.
Azóta mindig Tavasz van,
ott vagy velem a csörgedező patakban.
Ott az erdő mélyén,ott a madárdalban,
ott a gondolatban, s minden pillanatban.
Úgy döntöttünk együtt fészket rakunk,
mert egymásért lobbant lángra a lángunk.
Van még pár évünk,
még pár Tavasz mit együtt megérünk.
Itt a tavaszi szél,itt a napsugár,
zord idő ránk nem talál.